TINÓDI-LANT

Magyar zenei díj, alapítva 1999-ben

R Á D I Ó I N T E R J Ú

A TINÓDI-LANTOS MŰVÉSSZEL:

http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/kobzos-kiss-tamas-hatvaneves.html

 

A díjat a Magyar Régizenei Társaság adományozza a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatásával. A díjat 1999-ben Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapították azzal a céllal, hogy elismerjék azokat az előadóművészeket, akik magas szintű teljesítményükkel a legtöbbet tették a régi magyar énekelt vers érdekében.     

A díjazottak

1999. Szabó István lantművész

2000. L. Kecskés András lantművész

2001. Kuncz László énekművész

2002. Ferencz Éva  énekművész  

2003.  Csörsz Rumen István  lantművész

2004. Zádori Mária énekművész

2005. Kobzos Kiss Tamás  énekművész

2006. Kátai Zoltán  énekmondó

2007. Deák Endre lantművész   

 

2008. Virágh László énekművész    

 

2010. Babrik József énekművész posztumusz

 

 Buda Ádám énekművész 

 




Buda Ádám és
posztumusz Babrik József
a 2010. évi a díjazott

A muzsaymamut.blog alapján. Tinódi Sebestyén neve napjának előestéjén, január 19-én, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban nagy közönségsikerrel zajlott le a Magyar Régizenei Társaság ez évi Tinódi-lant díjátadó  hangversenye. A legújabb nyertes Buda Ferenc költőnk fia, Buda Ádám énekmondó.
Nem tudható, hogy a magyar krónikásének jelese, Tinódi, a Lantos pontosan mikor született, de mert a kor szokása szerint az újszülött rendszerint azt a nevet kapta, amelyik napon a világra jött, vagy egy jeles névadóhoz közeli napon, joggal feltételezhető, hogy Sebestyén deák is az 1515. évet megelőzően, valamikor Szent Sebestyén napja táján láthatta meg a napvilágot.
A Tinódi-lant díj átadására sokáig Balassi Bálint születésének évfordulóján (október 20.) a Magyar Rádió Márványtermében, a Nádor-teremben, vagy az unitáriusok Nagy Ignác utcai templomában került sor. A kuratórium most úgy döntött, hogy Tinódihoz jobban köthető dátumra és helyszínre teszi át a díjáradó hangversenyt, így esett január 20. előestjére, és a PIM-re a választás – mondta bevezetőjében Virágh László (Balassi verseinek megzenésítése okán maga is Tinódi-lantos művész) a Magyar Régizenei  Társaság és a kuratórium elnöke. 
Ezt követően pompás, kétórás zenei élmény következett: Csörsz Rumen István, Kobzos Kiss Tamás és Szabó István kobzos-lantos énekmondók, valamint Kuncz László, énekes előadóművészek adtak elő világi és istenes énekeket, énekelt verseket Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Kecskeméti Végh Mihály, Szkhárosi Horvát András, Bogáti Fazakas Miklós, Pálóczi Horváth Ádám és mások veretes szövegeivel, korabeli és mai zenékkel, a magyar irodalom több évszázadából. Az eddigi díjazottak közül csak Ferencz Éva, Kátay Zoltán és L. Kecskés András hiányoztak pillanatnyi egészségi állapotuk miatt. 
Ünnepi köszöntőjében Babérkoszorú-díjas költőnk, Szepesi Attila fejtette ki gondolatait a régi-újról, az énekelt vers több évezredes történetéről, és a zenétlen magyar versek belső zeneiségéről, majd átadta a Tinódi-lant díjat, ami valójában egy koboz, (Bárdi Szabolcs hangszerkészítő munkája) - amelyet a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány készíttet és bocsát rendelkezésre, - Buda Ádám énekmondónak. A díjhoz egy Tinódi-címeres, igazoló oklevél járul. (A díjazott a díjátadást követő napok egyikén, a kuratóriumi tagokkal együtt, megkoszorúzza Tinódi népligeti szobrát.)
Buda Ádámot muzsikustársa, Csörgő-Herczeg László (Fabula-együttes) méltatta, majd maga a díjazott is bemutatkozott. Buda Ferenc költő, műfordító fia 1965-ben született Kecskeméten. Apja barátai, látogatói által sok művésszel, népművésszel találkozott már gyerekként. Így jutott el Kobzos Kiss Tamás egyik előadására is, ahol nagyon megtetszett, amit tőle hallott, ezért koboz-tanulmányokat kezdett az ő segítségével. Másik mesterének L. Kecskés Andrást tekinti, akinek együttesében sok koncerten és több lemezfelvételen szerepelt, közben Szentendrén, Pomázon, Budakalászon, Tahitótfaluban tanította is a hangszert. De volt utcazenész, vonaton, kerékpáron közlekedő vándor énekes-muzsikus, autodidakta módon megtanulta kezelni a reneszánsz lantot, az ud nevű arab lantot, a tekerőlantot, a dombrát, a blockflőtét és mindenféle furulyát, úgy hogy a Kicsi pacsirta című lemezének minden hangszerét ő szólaltatta meg. A Fölöttem Hold és csillag című lemezét apjával készítette el. Szólistaként és több formációban is zenél, egyebek között alapító tagja a Bourdon Együttesnek.
Az este folyamán jelképesen egy másik, posztumusz Tinódi-lant díjat is átadtak, mégpedig Babrik Józsefnek (1949–74), akiről Brandner Nóra emlékezett meg. Babrik rövid élete alatt is maradandó nyomokat hagyott hátra, mint a régi zene erdélyi apostola, a Camerata Transsylvanica alapítója. Könyvtári forráskutatásokkal és fiatalok hangszeres oktatásával egyaránt foglalkozott, előadott és zenét szerzett, Csíki Boldizsár pedig épp az ő hatására írt egyik művébe lantbetétet. Szívbetegsége korán elragadta, de az ő nyomdokain felvirágzott pl. a Csíkszeredai Régizenei Fesztivál. Emlékét a Nagykárolyi együttes (Deák Endre, Keresztesi Ildikó     és Bereczki Gábor    ) Babrik két művének az előadásával is felelevenítette. Emlékére ezután Virágh László legújabb Balassi Adj már csendességet kezdetű versére írt művét a szerző és Zádori Mária (Liszt-díjas Kiváló Művész) Kuncz László és Szabó István közreműködésével adta elő.
A jó hangulatú est a művészek közös produkciójával ért véget.

 

 

 

Tinódi-lant díjátadás

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. január 19. 

 

A díj átadása, a korábbi években, Balassi Bálint születésének évfordulóján, azaz október 20-án, hangverseny keretében történt, váltakozó színhelyeken. (Nádor terem, a Magyar Rádió márványterme.) 2009-ben, ezen a napon, az esedékes díjátadás elmaradt, mert a kuratórium döntése alapján, átkerült egy alkalmasabb, Tinódi nevéhez kötődő időpontra.     

Az előző esztendei díj átadása, 2010-től, Tinódi Sebestyén (feltételezett születés- és) névnapja tiszteletére, minden esztendő Szent Sebestyén napjának előestéjén, azaz január 19-én, rendezett ünnepi hangverseny keretében történik. A díjátadás színhelye a Petőfi Irodalmi Múzeum.      

A díj egy koboz, amelyet a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány készíttet és bocsát rendelkezésre. A díjhoz egy Tinódi-címeres, igazoló oklevél járul. A díjazott a díjátadást követő napok egyikén, a kuratóriumi tagokkal együtt, megkoszorúzza Tinódi népligeti szobrát.     

A díjazottról a kuratórium mindig a díjátadást megelőző évben, a december 20-a előtti hétfőn hozza meg döntését az óbudai Selyemgombolyítóban. Idén erre december 14-én, kivételesen az Óbudai Népzenei Iskolában került sor.           

A döntésről a díjátadást megelőző héten a díjazottat követően értesül a sajtó. Az interneten állandó honlap található a díjról és a díjazottakról (http://www.preshaz.eu).     

A kuratórium elnöke: Virágh László; titkára: Molnár Pál; tagjai: Csörsz Rumen István, Kobzos Kiss Tamás, Szentmártoni Szabó Géza és a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány elnöke: Zelnik József. A kuratórium döntéseinél a korábban kitüntetett művészek véleményét is figyelembe veszi.      

A kuratórium tagjai a majdani díjazott kiválasztása érdekében állandóan figyelemmel kísérik, keresik, illetve minősítik azokat, akik a régi magyar énekelt vers és zene érdekében a Kárpát-medencében tevékenykednek. Kívánatos, hogy az értékelésben a minőségi szempont ne a már díjazottakkal való összevetés legyen, hanem az kapja a díjat, aki a még nem díjazottak között a legkiválóbb. Ha pedig még a köztük legkiválóbb teljesítménye sem ütné meg a megkívánt szintet, úgy ne történjék az adott évben díjátadás.     

Budapest, 2009. december 15.  

 

 

 

Nagykárolyba jutott a Tinódi-lant

 

A nagykárolyi Deák Endre vehette át 2007-ben az európai zenei díjat: a Tinódi-lantot. Az 55 éves lantművész Marosvásárhelyen született, az utóbbi három évtizedben a partiumi Nagykárolyban művelődésiház-vezető. Régóta ismert alakja a belső-magyarországi régizenei fesztiváloknak is, a Partiumban és Erdélyben pedig kockázatokat vállalva, diszkriminációt elszenvedve védte és csinosította a magyar művelődést. Zenetudományi munkássága – mely Bakfark Bálint munkásságára veti fénykörét – szintén jelentőségteljes.

A hagyományoknak megfelelően Balassi Bálint születésnapján, október 20-án adták át a zenei elismerést. A helyszín ezúttal a pesti Nagy Ignác utcai unitárius templom volt, ahol a házigazda szerepében Kászoni József lelkész köszöntötte a népes ünneplő közönséget.

A díjat Hubay Miklós drámaíró nyújtotta át a kitüntetettnek. Az irodalmár Ady és Móricz Zsigmond munkásságát idézve jellemezte az erdélyi és belső-magyarországi művelődési kapcsolat fontosságát, a magyar kultúra egységét.

A díjátadáson számos partiumi és erdélyi kiválóság volt jelen, tanárok és „kottatestvérek”, akik Deák Endre pályafutását segítették.

A laudációt mondó Csörsz Rumen István Tinódi-lantos énekművész többek közt azt emelte ki, hogy Deák Endre működése az utóbbi évtizedek zenei fesztiváljain sokszor lépte át a mesterségesen húzott határokat, s együtt zenélt budapesti muzsikusokkal.

Az ünnepélyen egyébként több korábbi Tinódi-lantos művész fellépett, Lantos Szabó István, Kuncz László, Kobzos Kiss Tamás, Lantos Kecskés András idézte a XV., XVI. századot – nagyon is mai füleknek szóló üzenetekkel…

Molnár Pál újságíró, a díj egyik alapítója a sajtónak nyilatkozva arra mutatott rá, hogy Tinódi mint XVI. századi újságíró is nagyot alkotott: krónikás énekeiből honvédelmi, katonai ismereteket nyertek a végváriak, s azokat felhasználták az ellenséggel vívott küzdelemben. Deák Endre fényesen megtestesíti mai végváriságot – mondta.

A kitüntetett Deák Endre az ünnepély után elmondta: kifejezetten nemzetegyesítő hatású a Tinódi-lant; erre a zenei díjra a Kárpát-medence közönsége odafigyel. Felhívta a figyelmet a Brassóban született, ugyancsak XVI. századi Bakfark Bálintra, akinek munkásságát mind jobban feltárják az akár Németországban, akár Magyarországon, akár Erdélyben élő lelkes zenetudósok. Maga Deák Endre is megszólaltatott egy Bakfark-fantáziát az ünnepélyen, valamint kíséretével Keresztesi Ildikó,  nagykárolyi Collegium szólistája Deák feldolgozásában a régi magyar költészet néhány kevéssé ismert darabját mutatta be. A közönség vastapssal jutalmazta őket.

Gondola

 

 

TINÓDI-LANT®.BUDAPEST

Magyar és európai

A magyar végvárrendszer őrzése az európaiság védelme volt a XVI. században. A hősies erőfeszítéseket örökítette meg Tinódi, úgy, hogy már kortársainak is erőt és tudást adott.